Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég


?

Mindig tudd:
            Hogy csak néhány másodperc kell ahhoz,hogy mély sebeket
            ejtsünk azokon,akiket szeretünk,ám sok-sok év kell ahhoz,
            hogy ezek begyógyuljanak!

Vannak el nem csókolt csókok és befelé hulló könnyek.
Elfelejtett régi álmok, amik vissza sose jönnek.
Leveleket, üzenetet van ugy, hogy már sose várunk.
Vannak utcák, vannak házak hová többé sose járunk.

Vannak szemek amiknek a pillantása sosem éget. Vannak kezek amiknek a remegését sosem érzed.
Vannak büszke, dacos ajkak, amik soha nem beszélnek.
De a könnyes, gyűrött párnák reggel mindent elmesélnek. 

 

 

 

Bucsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

 

 

 

 

 

 

"Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress és fontos leszel!"

 


"Csak elveszett álmok, miket évekig
kerestél, újra kezdted százszor, de
mindig vesztettél. Folytatni nincs
erőd, úgy érzed nincs jövőd, de
nem adhatod fel, van még időd."

 "Ha egy barát kell, s tiszta szeretet,
Tárd ki a szíved s nyújtsd felé két kezed.
Benne nem csalódsz, ennyit mondhatok,
A szeretet kincs és most megkapod!"

 

 


Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva, Sírok egy végtelen könyvet lapozva.

 

 

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
 mert rögtön belehalnál.


 

 

"Boldoggá tesz a tudat, hogy TE létezel,
S ha azt kérem, hű Barát leszel.
Ha nevetni látsz örülj TE is velem,
De ha égni látod szemembe könnyeimet...
Ne szólj semmit: csak ölelj ÁT CSENDESEN..."


 

 

 

 

Hogy gondolsz RÁM, köszönöm én,
Érezlek szívem rejtekén,
Bárhol is vagy, az ad hitet,
Van egy BARÁT, ki mindig SZERET !!!

 

 

Dolgok, amiket megtanultam az élettől

Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.


 

 

Mért van az, hogy véget ér az álom, s mi valóság volt többé nem találod? Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,pedig te még tudnád őt szeretni. Aztán jön egy másik, de te meg se látod,mert aki elment, még mindig visszavárod. Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?Ő volta mindened, s elengedted menni. Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,s hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon. De az idő múlik, s kit nem látsz már soha, Az halványul benned. De a sors mostoha,hadba állítja, feltépi a sebet, Szíved megint lüktet, repülnél feléje.De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:Mért van az, aki elment nem jön többé vissza? Csak az emlék marad, de az él mindörökre.?

 

 

 

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz.

A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

 

 




Készítette: Okszimokszi,  2009. - Budapest
Oldalak
Diavetítő